Málta kis sziget, mégis mindenki tudja hol van. Sokunknak a Máltai Szeretetszolgálat jut eszébe róla egyből, és ezáltal egy barátságos, bájos hangulat lengi körül anélkül, hogy valaha is jártunk volna ott. Nem töltöttem sok időt Máltán (a képeken: Valletta, Sliema, Gzira, Mdina) mégis még mindig kavarognak bennem az élmények. Megmaradt bennem egyfajta kettősség, ami ott is szétfeszített, mégis megnyugtatott. Leírni pontosan nem lehet, összefoglalni megpróbálom:
A múlt és a jelen összefonódása az utcákon, megnyilvánulása az építészetben.
Nem éreztem vendégszeretetet (utálatot sem), mégis otthonosan éreztem magam a bal oldali közlekedés ellenére.
A máltai nyelv összezavart, szavak és mondatok furcsa keveréke, hol azt hiszed angolul, hol franciául, hol arabul beszélnek, és ez intenzíven váltja egymást.
Sok az ír Pub, sok az olasz turista, ha a szél fúj leviszi a fejed, az utcákon zajlik az élet, de mindig akad egy kellemes kis zug, ahol elbújhatsz az emberek elől és élvezheted a nyugalmat.
