A. a felesleges pénzünket bátran költhetjük az autóra
B. jobb, mint egy feleség
C. az életérzésért
D. soha sem volt jó!
Tegnap Székesfehérváron járt a Chrono Classic mezőnye, megszínesítve a reggelemet. Mert az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem nagyon jártam még veterán autós találkozón, és kiállításon sem. Emiatt lenyűgöztek az autók, már csak amiatt is, hogy nem egy szimpla kiállításon csodálhattam meg őket, hanem működés közben. Szerintem egy autó – vagy bármely használati tárgy - halálának tekinthető, ha nem használják. Ez hatványozottan igaz az autókra, mert arra teremtették, hogy guruljon.
Gyermekkoromban a Lotus Esprit volt számomra a „leg” a sportautók között. Persze néztek rám furcsán sokszor, de valahogy az egyszerű kockás formája még a mai napig tetszik. Örülök, hogy a mezőnyben volt egy ilyen autó is, végre körbejárhattam egy Lotust is.
Örültem annak is nagyon, hogy sok Mercedes volt a mezőnyben, noha a köznyelv úgy tartja, hogy egyes típusok elpusztíthatatlanok, ettől még a szememben nem csökken az értékük.
Autótulajdonosként, egy öreg F Astrám van, a munkahelyemen dobozos autókkal furikáztam, de visszagondolva volt osztálytársam, Krisztián lelkesedésére, amikor a 2T Trabantját vagy tuningolta, vagy retusálgatta, én a feltett kérdésre a „C” választ jelölném meg.
Igaz, mondhatjuk, hogy veterán autónak azt hívjuk pontosan, amelyek megfelelnek bizonyos előírásoknak, – kor, eredeti alkatrész - de egy öreg autóra is súlyos tízezreket lehet költeni, hogy mozgásban tartsuk. Kollégám egy öreg Ford Taunus-t próbál életben tartani, mindennapos használatban okoz sűrű meglepetéseket neki. Azt hiszem, hogy ez az autóbirtoklás nehezebb formája, de abban egyetérthetünk, hogy a bosszúságokat kárpótolja az érzés, amit a volán mögött tölthetünk.
A tegnapi posztban már feltettem pár képet az autókról, de még maradt 1-2 megosztható:
